futureform wrote:
akar lehetne is igy de nem igy van

par ora alatt akkor van kesz a track, ha elotte 7 eve zeneltel, akkor persze gyorsan keszen van, ez nem feltetlen azt jelenti h throwaway
erted egy profi zongoristanak is kevesebb ido megtanulni egy darabot mint 1 kezdonek, sot 1 kezdo "ugy" sose fogja megtanulni
hadd ne legyen az az ember az etalon, aki 2-3 éve kezdett el Reasonözni totális sötétséggel a fejében, és gőze nincs sokmindenről (ezzel nem azt mondom, hogy nincs olyan ember, aki 2-3 év alatt ne juthatna el olyan szintre, hogy eladható produkciót csináljon). és én lenézem azt a cuccot, amit a kisujjamból össze tudok eszkábálni... nagyon kevés olyan van, ami ezekből tetszik. egyszerűen nem izgatja a fantáziámat, nem inspirál, nem tartom értékesnek az ilyen dolgokat. szerintem ez érthető és normális. nyilván nem ultimate igazság mindenki számára.
futureform wrote:
mert igenis van kulonbseg h ki foglalkozik vele par orat, ki hasznalja az action breaket, mitcsinal vele, stb. es igenis van minosegbeli kulonbseg. es ami szar az nem jon ki sehol.
és akkor mi van? van különbség emberek között. itt olyanokról van szó, akik ontják magukból a sablonos cuccokat, mert megtehetik (nyereséges). ők pedig nem tökölnek vele annyit, mint a szomszédom, aki süket. és igenis rengeteg szar jön ki sok helyen.
futureform wrote:
azon lehet elmelkedni h a dnb valsagban van e mint mufaj es mely mas mufajok jobbak, de mufajon kivulre kialtani magat az embernek sztem nem celszeru, amig egy stilus szabalyain nem tudott maradandot csavrni, legyen az hiphop, break vagy epp jazz
melyik zene nincs ma válságban? szinte lehetetlen újat letenni az asztalra, legyen az elektronikus, vagy akusztikus zene. ha zenét próbálok venni, Beatporton máshogy nem is bírom követni az új dolgokat, minthogy hetente szelektálok úgy, hogy az elmúlt hét nap termését meghallgatom... így is stílusonként 10-11 oldalt kell átlapoznom, amikből örülök, ha összesen 1-2 olyan szám van is, amiért kiadom a pénzem (ma breakben konkrétan egyet találtam, amit érdemesnek éreztem a vásárlásra... egy hét alatt), de legalább nem maradok le arról a néhányról, aminek örülni is tudok. legyen az dnb, break, tech-house, progressive, chill, vagy electronica (hozzá kell tennem, hogy ennyi stílust nincs idegzetem átlapozni, mert kifolyik a fülem... egyszerre 3-at bírok). mindegyiknél ontják az unalmas tömegcuccot az újoncok, akik gyakorlatilag a stílusgyakorlataikat adatják ki a kiadókkal, ahol kb. ugyanolyan képzett/értelmes arcok döntenek a kiadandó zenékről, mint a szerzők maguk... a másik véglet pedig a vén rutin pénzszerzési akciója, akit major, vagy kevésbé ismeretlen labelek dobálnak ki a könnyű pénzszerzés reményével, mivel amint kijön, a sok fanboy 5 perc alatt megvesz jópárszázat.
DE jól van ez így, mert legalább esély van arra, hogy minden meghallgatható, és nem veszik el semmi potenciál. ha pedig a bulikon nem tetszik a zene, akkor lehet, hogy a DJ-kkel van a baj.
az pedig, hogy melyik stílus a jobb... parttalan, értelmetlen vita, mivel tök szubjektív. és végül mindig két féle zene van, amiről te döntöd el, hogy az adott track jó-e, vagy sem.