Egy filozófia professzor az előadását úgy kezdte, hogy fogott egy konzerv üveget és feltöltötte kb. 5 cm átmérőjű kövekkel. Rákérdezett, hogy tele van-e az üveg.
- Igen! - volt a válasz.
Ezután elővett egy dobozt, tele apró kavicsokkal, és elkezdte beleszórni azokat az üvegbe. Miután a kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres helyeket, megint megállapították, hogy az üveg tele van.
A professzor ezután elővett egy doboz homokot, és azt kezdte beletölteni az üvegbe. A homok természetesen minden kis rést kitöltött.
"És most" - mondta a professzor - "vegyétek észre, hogy ez a Ti életetek!
a kövek a fontos dolgok (a családod, a partnered, az egészséged, a gyerekeid). Ha minden mást elveszítenél, az életed akkor is teljes maradna. a kavicsok azok a dolgok, amelyek még számítanak; mint a munkád, a házad, az autód. a homok az összes többi apróság.
Ha a homokot töltöd be először, nem marad hely a kavicsoknak és a köveknek. Ugyanez történik az életeddel. Ha minden idődet és energiádat az apróságokra fordítod, nem marad hely azoknak a dolgoknak, amelyek igazán fontosak a boldogságod érdekében. Játssz a gyerekeiddel; szakíts időt az orvosi ellenőrzésre; vidd el a párodat táncolni! Dolgozni, takarítani, vendégeket hívni mindig lesz időd. Ezért a kövekre figyelj - azokra a dolgokra, amik igazán számítanak. A többi csak homok!
Az egyik diák megkérdezte, hogy most már valóban tele van-e az üveg. Mire a professzor azt válaszolta, "Igen, tele van." Erre a diák elővett egy dobozos sört, kinyitotta, s beleöntötte az üvegbe. A sört a homok elnyelte, és térfogatváltozás nem következett be. Azt mondta erre a diák:
"Nos, bármennyire is úgy érezzük, hogy az életünk teljes, a fenti példából jól látszik:
egy sör azért mindig belefér!"
