JediM:
GAIN >nem hangosra kell állítani, hanem olyanra, hogy a kivezérlés ne menjen sokkal a 0 dB fölé, vagyis kb. +3 dB környékén van a tűréshatár, ezt a grafikus kivezérlési szint jelzőből -LED-sorból- lehet nyomon követni (zöld-sárga-piros lámpasor).
Zöld: ált. ez mutatja <0dB-ig.
Sárga: bizonyos keverőkön van, itt ez maga a 0.
Piros: +1<
És ez a szint gyakran lemezenként(!) változik, hiszen mind-mind másképpen van nyomva. Sőt, ez a szint különböző a 33 és 45 rpm-es lemezeknél!!! Tehát aki nem akar mix közben hirtelen megugró vagy leeső hangerőt, az finomhangol a GAIN-nel... ez főleg nagy hangrendszereknél fontos!
Az EQ pedig igaz, hogy finombeállításra van, de nem a hangSZINTET állítjuk vele, hanem a hangSZÍNT. Szóval az EQ-nak is van egy optimális állása minden zenénél...
Vegyünk egy példát:
amennyiben mondjuk alacsony hangerő miatt rátekernénk pluszt az equaliser mélytartományára (optimális hangolás után), úgy több lesz a basszus és rögtön felborul az az egyensúly, amit a zeneszerző eredetileg ahhoz a zenéhez elképzelt és amilyenre eredetileg masterelték a számot. A több basszus pedig jóval inkább elnyomja a közép és magas tartományokat, és végül így a zene kevésbé élvezhetővé válik. Ugyan ez a végeredmény vica versa...
Ezt figyeltem meg sok klubban, hogy rányomnak a mélyekre, mert az olyan vadító, hogy a tüdődbe markol. De így a zenét szarják el. Nem hallod rendesen mondjuk a középtartományban tanyázó dallamokat, stb.
Végül pedig egy plusz kis trükk, hogyha finoman akarunk egymásbaúsztatni két zenét, akkor egy hajszálnyit levehetünk a gain-en, hogy ne nyomja meg a hangerőt az másodiknak bejövő felkevert zene. Miután már egy ideje futnak együt, óvatosan össze lehet igazítani mindkét gain-t, hogy egyenletes maradjon a master szint...
az eredmény jó esetben egy SÍÍÍÍMAAAA mix
mostanra ennyit, és bocs, ha sokat írtam ;)