|
Huhh...
Ez az...
Ez kell...
Ezek szerint a világon és Magyarországon is hemzsegnek a májer szar arcok, akik egyáltelán nem adnak semmit a közönségnek...
Tény, hogy mixelni nem nehéz megtanulni. Igen. De: olyan fogásokat alkalmazni, amelyek a mások által elkészített zenék összerakásakor külön szépséget képeznek, már nem olyan könnyű. Ott van pl. a True Playaz-csapat, pl. Hype, aki a 150-160bpm-re úgy faderezik, hogy a szánk tátva marad, vagy Andy C, akit bár annyira nem szeretek, de azt el kell ismerni, hogy a percenkénti keveréseivel lealáz mindenkit...
Sőt, én azt is sejtem, hogy a cikk írója csak dobálózik az irományban használt nevekkel. Elég sok helyen érződik, hogy a szövegben említett művészekről fingja sincsen.
Másrészt pedig az ellenvélemény megfogalmazásának legundorítóbb módját választotta, telis-tele trágársággal.
Ez olyan, mint amikor a magyar hip-hop élet "sztárja", Majkapapa azt mondta: én utálom a dj-ket, semmi szükség rájuk. Ja, persze, szerintem neki gőze sincs arról, hogy ki az a DJ Muggs, Vadim, Krush, Shadow, Honda... Vagy hogy hazánkban maradjunk, Mango-t se hiszem, hogy sokat hallgatja...
Én azt mondom, hogy a Matulával és ahozzá hasonló aktuális fikagépekkel nem törődjünk többet, pláne ne b.sszuk fel rajta magunkat, mert a többség, aki a zenét és a dj-kuétúrát szereti, megérdemli, hogy tövább fejlődjön az egész, oltógépek meg mindig lesznek.
|