|
és akkor a teljes olvasmány.
JON CARTER BIO:
Az essexi születésű Jon Cartert az Isten sem dj-nek teremtette, de hát az Ő útjai kifürkészhetetlenek. Emberünk a southamptoni egyetemen tanult filozófiát, és hogy nem lett belőle nagy gondolkodó, azt a zenének és a bulizásnak köszönheti. Bár azt nem tudjuk, hová jutott volna a lét nagy kérdéseinek megfejtésében, azt viszont igen, hová jutott a zenéléssel. Kezdetben, az egyetem alatt huszadrangú rock- és feldolgozás-zenekarokban játszott, aztán figyelme az elektronikus zenére terelődött. Olyannyira, hogy 1993-ban otthagyott csapot-papot, Londonba költözött, és kitanulta a hangmérnök mesterséget, méghozzá olyan korai jungle kiadóknál, mint a Trouble On Vinyl és a No U-Turn. Saját érdeklődése ugyanakkor a dobbasszuson kívülre esett: leginkább ragga, dancehall, hiphop, acid house, soul és pszichedelikus rock lemezekre pörgött, és ilyeneket pörgetett a brit főváros akkoriban legjobban hype-olt pinceklubjában, a Heavenly Social bulikon. Itt rajta kívül olyanok dj-ztek, mint Fatboy Slim, a Death In Vegas vagy a Chemical Brothers, akik - Carterrel együtt -„megszülték” a bigbeat hangzást. A dj-zés mellett Carter Artery néven jelentetett meg felvételeket a Wall Of Sound kiadónál, majd még abban az évben - 1995-ben - a Heavenly Recordshoz szerződött. Itt már mint Monkey Maffia mutatkozott be, ami tulajdonképpen az ő stúdióprojektje volt, alkalmi zenészek és énekesek bevonásával - mint a dancehall-királynő Patra. A Monkey Maffia sajátos dancehall-bigbeat-house hibrid-hangzása (a sajtóban „brithop amyl house”-nak keresztelték) hamarosan kapós lett, Carter mainstream popzenekarokat (U2, Manic Street Preachers, Stakka Bo) és dance előadókat (The Prodigy, CJ Bolland, 808 State) egyaránt remixelt. 1996-ban Carter két mixlemezt is összehozott (Essential Mix 4, Live At The Social - Vol 2), ’98-ban pedig előrukkolt a Monkey Maffia első (és egyetlen) albumával - a Shoot The Boss elnyerte a közönség és a kritika tetszését, az élő formáció az önálló koncertek mellett a Massive Attack és Roni Size Reprazentje előtt is fellépett, Carter mégis berekesztette. Carter pályafutását ettől kezdve a dj-zés-producerkedés-remixerkedés szent háromsága jellemzi: dj-ként a kilencvenes évek végén két szuperklub, a liverpooli Nation és a brightoni Boutique rezidensi posztját is vitte, közben főként remixeket készített, hol saját nevén, hol mint Junior Cartier (Bentley Rhythm Ace, Luke Slater, a Sugar Hill Remixed albumon egy szám). 2000-ben játszott a Love Parade-on Berlinben, saját kiadót alapított (Saville Row) és csinált egy mixlemezt a DMC dj-szervezet felkérésére. Ezután a stúdiózásra is szakított némi időt: a következő években kihozott néhány remek saját trekket (Everlasting Life, Humanism, az Ó, testvér, merre visz utad?-ból vett hangmintákra épülő Go Down, Double Drop, The Dance). A remix-munkák (Dub Pistols, Fatboy Slim, Gorlillaz, Hyper, Luke Slater, Lumidee, Stereo MC’s, The Drill) mellett - eddig - további két mixalbummal gazdagította diszkográfiáját: a 2003-as Acid House Reborn! címe önmagáért beszél, Carter rögzített szettje megelőlegezte az azóta is viruló az acid-reneszánszot, és nem mellesleg a duplanullás évek legjobb mixei között tartják számon, a Ministry Of Sound - Saturday Sessions-ös 2004-es mixével pedig ismét csípős ízelítőt adott eklektikusságából és briliáns technikai tudásából. Ugyanebben az évben jelent meg a jamaikai zenekultúrát a modern elektronikus zenével fuzionáltató Two Cultures Clash album, melyen Carternek lehetősége nyílt rá, hogy két legnagyobb szerelmét, az acidet és a dancehallt összeházasítsa, mindezt a legendás jamaikai Gee Jam stúdióban (olyanok mellett, mint Jacques Lu Cont, Mark Rae, Philippe Zdar, Roni Size, Switch). Az utóbbi két évben Carter keresztül-kasul dj-zte Anglia legmenőbb klubjait (Fabric, Basics, Chibuku) és beutazta az egész világot, Kínától Szingapúrig, Ausztráliától Franciaországig, az utóbbi négy nyarat pedig Ibizán töltötte a Cream rezidenseként. Mindeközben visszatért a kis klubok világához is, de nem mint dj, hanem mint vállalkozó - ő vezeti London legfelkapottabb zenés pubjait, amilyen a Lock Tavern Camdenben (itt pl. Mylo is rendszeresen játszott vasárnapi lazulós szettet). Carter idestova egy évtizede gyűri az ipart, de az ipar nem gyűrte le: a mai napig igazi, hardcore party animal, aki végig táncol és vigyorog a dj-pultban, miközben a táncparketten szédületes, izzasztó és vidáman agyeldobós karneváli hangulatot teremt. „Party Hard Acid House” amit játszik: falbontó 4/4-ek, zsíros-gyilkos basszusok, savas fortyogás, perkusszív őrület, nyakon öntve gyorstüzelő raggával vagy eszement latin beütéssel - mondjuk képzeljétek el a Basement Jaxx és Felix Da Housecat frontális ütközésének eredményét. Everybody - Jack Your Body!
|
Login
Register
FAQ
Search
