Quote:
A látványtechnológia diadalútja
A múlt héten Londonban és New Yorkban is bemutatták a Nike legújabb futócipő-modelljét, a Nike Airmax 360-at, az Airmax-sorozat csúcspéldányát.
Rövid légpárna-történet.
Technológiából divatot
Az elmúlt évtized piacvezető sportcipőgyártója, a Nike két évvel legutóbbi modellje után a múlt héten nagy csinnadrattával dobta piacra a huszonöt éve fejlesztett légpárnás modellsorozatának legújabb darabját, a Nike Airmax 360-at. A termék éjfélkor érkezett az Oxford Street-i nagy Nike márkaboltba, ahol már sorban álltak az érdeklődők. A felhajtáson nincs mit csodálkozni, hisz pont ez a cég találta fel a futócipők kultuszát, ők hitették el a vásárlókkal, hogy futócipőt nem csak az vesz, aki futni akar.
De, hogy is történt a beetetés? Marion Frank Rudy a NASA repülőgép-mérnöke 1979-ben szabadalmaztatta, majd a feltörekvő Nike cégnek eladta a légpárna-technológiát. Még abban az évben kijött az első légpárnás Nike cipő – Tailwind néven. ATailwind talpában légzsákok voltak, ám ezek gyakran kipukkadtak. A javított kiadást Air Pegasusnak hívták.
A nyolcvanas évek végén a Nike még korántsem volt piacvezető pozícióban, akkoriban a Reebok szárnyalt az Aerobic-divat szárnyain. A Nike nagy dobásra szánta el magát, és 1987-ben piacra dobta az első Air Max futócipőt, melybe nemcsak, hogy beépítették a légzsákokat, de kis ablakokat vágtak a talpon, hogy az emberek ne csak tudják, hogy csúcstechnológián lépkednek, de láthassák is a saját szemükkel. Ez a cipő tehát nemcsak technológiai szempontból, de divat szempontjából is nagy előrelépés volt, olyanok is elkezdték vásárolni, akik nem szoktak futni, mert sokaknak imponált a sportosságe, illetve rajongótábora is lett, akik nem akkor vettek új futócipőt, amikor a régi elvásott, hanem akkor, amikor a cég új modellel állt elő.
Se habszivacs, se üvegház
Ezekben a modellekben a légpárnákat habszivacs választotta el egymástól, ami rugalmatlanabb, és jobban kopik, ráadásul a levegő sem levegő volt, hanem mindenféle üvegházhatást produkáló nagymolekulájú gáz. A múlt héten megjelent 360 talpában többé nincsen többé se habszivacs, se üvegház-gáz.
Az üvegház-gázra azért volt szükség, mert annak hatalmas molekulái egyszerűen nem fértek ki a habszivacsból készült légpárnák falain – sőt hosszú távon, ahogy a kisebb molekulájú gázok kívülről bejutottak, a légpárna még feszesebbre fúvódott fel. Gyakorlatilag ezt találta fel Frank Rudy 1979-ben.
A kilencvenes évek során a Nike tervezői egyre nagyobb légpárnákat passzíroztak a talpba, de a habszivacsot képtelenek voltak teljesen mellőzni. Csak mostanra sikerült olyan eljárást találniuk, ami nélkülözhetővé teszi a habszivacsot. Az új eljárás, a thermoforming, lényege, hogy a talp anyagát bizonyos helyeken „beszúrják”, máshol meg „elengedik”, így különálló légbuborékokat kaphatnak. Gyakorlatilag úgy kell elképzelni, mint az elegáns bőrfotelek felületét, melyeken gombok szorítják a támlára a huzatot.
A mérnökök úgy bukkantak az új eljárásra, hogy környezetvédelmi szempontoktól vezérelve megpróbálták kiiktatni a szennyező gázok használatát. A „thermoforming” eljárással számtalan hajszálvékony filmréteget feszítenek a talpra, így kisebb molekulájú gázok használta is elképzelhető, hisz, ha egy molekula kiszökik egy rétegen, még mindig ott egy csomó másik, ami elválasztja a külvilágtól, így a cipő sosem fog leereszteni. Az alig 35 deka súlyú futócipőt 160 dollárért árulják.
http://www.kapook.com/promote/nikeairmax360/
Login
Register
FAQ
Search
-os???
