apapa ha nagyon rosszul is tálalta, azért talán annyiban igaza lehet, hogy alapból van valami elbaszott ki vagyok én, h hozzámerészeljek szólni a dJ-hez... és be kell vallni h a DJ sem kevésszer néz hülyén a hozzászóló madárra. bár ez legtöbbször a "rakjámá valami ütőset, kűggyed ezzaz gecci" jellegű ismerkedési kísérletek miatt van
nade, ha valaki szarik rá (pontosabban le se szarja, ergo eszébe sem jut), hogy ki ő egyáltalán, és nem hiszi h a DJ valami érinthetetlen halfgod, akkor az embertársai nézik szánalmas féregnek aki simulni próbál a nagymenőkhöz. egyszer kezetráztam egy 'híresebb' DJ-vel süsiben miután bejezte a szettjét (gecibrutál zenéket rakott, meg kellet köszönni valahogy)... hát nem kívánok senkinek se annyi lenéző pillantást mintamit azután kaptam.. szarul esett, és nem hiszem, hogy fogok még igy közeledni DJ-hez..
sajnálom én nem tudok szarni arra, hogy ki mit gondol, érdekel, hogy milyen emberekkel vagyok körülvéve, és elszomorít, ha így gondolkodnak a közelemben lévők. átragad rám is, és hazakúrja az estém. szóval megtudom érteni, aki önszántából nem közelíti meg a pultot a "megengedettnél" jobban. meg azt is akinek más hosszú, vagy rövidtávú tervei vannak elég bőrrel a képén.
szal sztem john b mind2szer csak peches volt

...ahogy elnéztem, másik Dj barátunk süsiben valamelyik asztalnál, nemsokkal fél3 után már két 19es hölgyeménnyel diskurált

nem értem, talán a smink hanycsizása, meg egy kis borosta
(ps: mellesleg elég szar lehet a sztar DJ-nek ha kanos és épp nincs senki a horgon... bármiféle kezdeményezés a részéről biztos kudarca van ítélve. a magyar csajok még szemen löttyintik, lehetőleg valami 5% fölöttivel, "hogy, hogy képzeli, csakmert ő a déjé from júkéj, azthiszi mindent lehet..!!"
uff