fester_adams wrote:
John Kenneth Galbraith - Egy kortárs emlékei
Akit 1 picit is érdekel, h a 20.-ik században mi, hogyan, és esetleg miért történt a világgazdaságban - persze fõleg az USA-ban - az feltétlen olvassa el.
Az új ipari állam majd késõbb jön, DE amiket elmesél belõle már felkeltette az érdeklõdésemet. Ha megtalálom beidézem azt az idézetet amin kivétel nélkül mindenkinek érdemes legalább 1 picit elgondolkodnia. (A reklámokról, az értelmetlen fogyasztásról, meg az emberi hülyeségrõl van benne szó, DE ezt a tanult kollégám sokkal szebben fogalmazza meg.)
Megtaláltam.

J. K. Galbraith wrote:
Amikor arról írtam, milyen fontos, hogy a környezetrõl való gondoskodás mellett ne feledkezzünk meg a köz- és magánberuházások egyensúlyáról, megjegyeztem:
A család, amely mályvaszínben és cseresznyepirosban játszó, légkondicionált, szervokormáynnal és rásegítõ fékkel ellátott autóján kirándul, rossz kövezetû, szemsértõen rút, ütött-kopott házakkal, hirdetõoszlopokkal, valamint olyan távírópóznákkal zsúfolt városokon utazik át, amelyeket már régen a föld alá kellett volna telepíteni. Végül elérik a vidéki tájat, amely jórészt láthatatlanná lett a reklám mûalkotásai miatt... A pompásan csomagolt élelmet hordozható hûtõszekrénybõl fogyasztják el a mezõn, valami szenyezett patak partján, majd a közegészséget és a közerkölcsöket veszélyeztetõ parkban töltik az éjszakát. Mielõtt elszenderednek felfújható matracaikon, nejlonsátrukban, a rothadó hulladék bûzében, talán átfut az agyukon a gondolat, hogy milyen különlegesen vegyes áldásokban van részük. Valóban ez volna az amerikai géniusz?
Sokat törtem a fejem ezen a bekezdésen. Úgy éreztem, túlságosan mûvi, túlírt, szájbarágó. De végülis úgy hagytam. Ez lett aztán a könyv leggyakrabban idézett passzusa.
Sajna az egyetemi könyvtárban csak Az új ipari állam van meg, so A bõség társadalmát majd antikvárban kell vadásznom.