|
A tegnapi fájt igaz és hiteles története:
Hosszas mobilos egyeztetés után este 11 körül sikerült végre a Tilos sátorban találkoznom v.-vel. Eléggé meglepődtem rajta, mert az mondjuk már tegnap megtudtam, hogy ózdi, de arra azért nem számítottam, hogy koptatott, Casucci márkájú farmeringben lesz. Végülis mindegy, az oldschool melegítőfölsőnél még ez is menőbb. Egyből észrevettem, hogy eléggé megijedt kidolgozott felsőtestemtől, úgyhogy igyekeztem kedvesen viselkedni vele. Ezért hajlandó voltam eleget tenni annak a kérésének is, hogy az eredetileg a Tilos sátorba tervezett bunyót költöztessük el, mivel v. nagyon megijedt az éppen odabent játszó dunavarsányi grindcore együttestől.
A boxra végül is a partiaréna melletti toitoi-sor tetején került sor, v. az egyik végén, én a másikon, Street Fighter stílusban. A weapon of choice v. részéről sült kolbász, az enyimről pedig saslik volt, ahogy abban a délután folyamán megállapodtunk. Hamar kiderült, hogy szegény v. rosszul választott, mert a sült kolbászt csak közelharcban lehet igazán jól használni, gumibot gyanánt, míg én dobócsillagként kezelve a saslikokat gyakorlatilag körbetüzdeltem szegény srác mellbimbóját. Csípte is a zsír a csöcsét rendesen. Amikor már úgy nézett ki, mint egy sündisznó, és a kolbászokkal hadonászva többször is leesett a toitoiokról, megsajnáltam, és elengedtem megnézni Fabio és Grooverider fellépését, mert már sírdogálva kérte, hogy ne kelljen lemaradnia a 'dnb két apostolának' fellépéséről. Szerencsétlen ízlésficamos.
Én pedig dolgomat végezve hazamentem, és a Eurosporton megnéztem, ahogy az 1997 óta 100 méteres síkfutásban veretlen Marion Jones kikap az ukrán Zhana Pintusevicstől. És közben megittam egy üveg rosét mindannyiótok egészségére.
Csókol benneteket:
bede
Ugye így volt, valdikám?!?!
|